Crazy for Kayaking Living in the Hungarian Paddle Paradies Szigetköz Crazy for Adventures From the rivers to the oceans Crazy for Remote Places From the Mediterrain to the Arctic Crazy for Expeditions Thousands of Kms in Endurance Missions Crazy for Workshops For safe paddling Crazy for Nature As long there is enough water under the keel Crazy and respectful Paddling in small group, Silent and Trackless

Mosoni 100 kajakos teljesítménytúra nőként

#élménybeszámoló #mosoni100

“Sziasztok! Annyi sok érdekes beszámolót olvastam már a Kajak-Kenu csoportokban, hogy ideje nekem is hozzátennem a közösséghez.

Május 7-én végigtoltam a Mosoni100 teljesítménytúrát és véletlenül a Mosoni75-öt is egyben. 🙂 Bár van némi tapasztalatom hosszabb távú túrakajakozásban, de 100 km-t még közel sem tettem bele egyetlen napba.

Egy dologban igazolt a szombati nap: ez a műfaj sokkal inkább szól a stratégiáról, koncentrációról, mint a konkrét fizikai erőről.

Heti szinten evezek, 30 km körül fel is, le is túratempóban. 50 km körül volt az eddigi “csúcsom”, a tempómat jómagam inkább nyugdíjasnak, a technikámat “futottak még kategóriának” ítélem, de az is igaz, hogy nem igazán ismerek olyan hölgyeket még, akik PE hajóban ilyenekkel kísérleteznek. (Nagyon örülnék, ha tudnánk kapcsolódni, tapasztalatot cserélni.)

A Mosoni-Duna nem hozott túl sok újat, fent folyik rendesen, alul pedig lehet melózni (Dunaszentpáltól mindenképpen).

A felszerelés sem hozott újat. Van otthon pár hajó meg evező, de ez a PE csak 22 kg és 4,5 m elég jó siklással és igazán nem volt kedvem még plusz 6-8 kilóhoz. A lapát tekintetében a Sikló nekem top-top-top vízfogással rendelkezik, így nem volt kérdés. Szerintem 6-7 kg cucc lehetett nálam, de nem mértem. Mellény alap, főleg, hogy egyedül mentem végig.

Rajtam kívül még két férfiember ugrott neki ennek a távnak. 1,5 órával előttük (6:30) indultam, hogy ne rám kelljen várni a végén és hogy tuti fixen beérjek sötétedés előtt. Úgy terveztem, hogy legrosszabb esetben, ha nagyon kidőlök, akkor is levisz a víz 😀 és 7 km-eket tudok menni óránként. Szerencsére a holtpontomon is tudtam tartani a 7-et és nem kellett megállni vagy csordogálni, de a fenti szakaszon 15 is megesett és átlag 8 fölött maradtam, így csak belefértem közel 12 órába.

9:35 körül futottam be Móvárra, így egy 15 perces egészségügyi és vízvételi szünet után még a Mosoni75 rajtja előtt 10 perccel meg tudtam lépni. A versenyzőknek igyekeztem meghagyni az ideális ívet és magamnak az ideális tempót, hiába bosszantó érzés, hogy mindenki otthagyott rövidesen.

Az első 30-at rendesen odatettem, a második 30-at még élveztem és (hiába ittam óránként és pótoltam szénhidrátot bőségesen,) 60-nál csak megjött a “sosemérekodab@sszameg” érzés. Kb. akkor készítette Fazekas-Györgyovits Veronika ezt a képet, a fejem beszédes. Rövidesen, 65-nél megálltam 5 percre, átmozgattam a lábaimat és az arcomba toltam még némi energiát. 50-nél már ellőttem a jutalom kávémat, így éreztem, hogy itt az idő előkotorni jó barátomat, a marcipánt.

Kicsit azért felrázott, hogy a Mosoni 75 sepregető csónakja tévedésből engem kísért egy darabon, majd amikor elküldtem őket az utolsó versenyző után, azért megszondázták, hogy biztos jól vagyok-e és nem akarok-e Kimlén maradni. Ezúton is köszönöm a törődést! 🙂 

Csak azért sem szállok ki Kimlén elven elkezdtem számolni a kilométereket és figyelni a tempót. Megbeszéltem magammal, hogy ha lassabban megyek, akkor is fáj, szóval inkább nem hagyom el magam. Rövidesen egy elképesztő nagy esőt kaptam a nyakamba, szerencsére villámlás és jég nélkül, így megbotránkoztatva a parton horgászókat nem szálltam ki. Hol a sepregető hajó előzött vissza, hol én őket. Valahol itt vált biztossá, hogy mégsem voltam olyan béna és a fiúk már nem fognak beérni. (Halkan megjegyzem, hogy azzal együtt, hogy másfél órával később indultak, alig 30 perccel utánam be is értek. Lenyűgöző.)

80-83 km környékén eléggé beszűkültem fejben, ráadásul nem tudtam, hogy a felső vagy az alsó testem fáj jobban, úgyhogy muszáj volt megállni 5 percre és átmozgatni magam, itt azért azt éreztem, hogy ennek a fele sem tréfa. Viszont minden jó túrvezetőnél van életmentő energy shot és gél minden esetre és ezeknek hála tudtam tartani egy elfogadható tempót Győrig. 18:55-kor érkeztem meg, úgy 10 perccel a 75-ös csapat után. Összesen 25 perc állásidővel és elég elgyötörten, de büszkén.

Amit következőleg máshogy fogok csinálni 100-on, az plusz egy rövid megálló, cserébe sokkal több hidratálás. A hajó jó és fürge kis társam volt. Kormányt én egyszerűen nem szeretem, nem használtam, de a hatékony evezésben biztos segítene; cserébe ad egy kis extra ellenállást, így valószínűleg kormány nélkül indulnék újra, de igazán cimborálok egy kompozittal. 🙂

Ez a táv is teljesíthető kicsi csajoknak is, átlagos állóképességgel, de azért nem ártana fokozatosan emelni a távot 30-ról 100-ig. (Milyen meglepő, igaz? :D)

Jó tapasztalat volt, örülök, hogy teljesítettem egy újabb kihívást saját kedvemre, de a Rába100-ra biztos nem idén nézek be. 🙂 “

Kis Klaudia