Slide KayakCrazy Greenland Expedition 2022

Mosoni 100 kajakos teljesítménytúra nőként

#élménybeszámoló #mosoni100

“Sziasztok! Annyi sok érdekes beszámolót olvastam már a Kajak-Kenu csoportokban, hogy ideje nekem is hozzátennem a közösséghez.

Május 7-én végigtoltam a Mosoni100 teljesítménytúrát és véletlenül a Mosoni75-öt is egyben. 🙂 Bár van némi tapasztalatom hosszabb távú túrakajakozásban, de 100 km-t még közel sem tettem bele egyetlen napba.

Egy dologban igazolt a szombati nap: ez a műfaj sokkal inkább szól a stratégiáról, koncentrációról, mint a konkrét fizikai erőről.

Heti szinten evezek, 30 km körül fel is, le is túratempóban. 50 km körül volt az eddigi “csúcsom”, a tempómat jómagam inkább nyugdíjasnak, a technikámat “futottak még kategóriának” ítélem, de az is igaz, hogy nem igazán ismerek olyan hölgyeket még, akik PE hajóban ilyenekkel kísérleteznek. (Nagyon örülnék, ha tudnánk kapcsolódni, tapasztalatot cserélni.)

A Mosoni-Duna nem hozott túl sok újat, fent folyik rendesen, alul pedig lehet melózni (Dunaszentpáltól mindenképpen).

A felszerelés sem hozott újat. Van otthon pár hajó meg evező, de ez a PE csak 22 kg és 4,5 m elég jó siklással és igazán nem volt kedvem még plusz 6-8 kilóhoz. A lapát tekintetében a Sikló nekem top-top-top vízfogással rendelkezik, így nem volt kérdés. Szerintem 6-7 kg cucc lehetett nálam, de nem mértem. Mellény alap, főleg, hogy egyedül mentem végig.

Rajtam kívül még két férfiember ugrott neki ennek a távnak. 1,5 órával előttük (6:30) indultam, hogy ne rám kelljen várni a végén és hogy tuti fixen beérjek sötétedés előtt. Úgy terveztem, hogy legrosszabb esetben, ha nagyon kidőlök, akkor is levisz a víz 😀 és 7 km-eket tudok menni óránként. Szerencsére a holtpontomon is tudtam tartani a 7-et és nem kellett megállni vagy csordogálni, de a fenti szakaszon 15 is megesett és átlag 8 fölött maradtam, így csak belefértem közel 12 órába.

9:35 körül futottam be Móvárra, így egy 15 perces egészségügyi és vízvételi szünet után még a Mosoni75 rajtja előtt 10 perccel meg tudtam lépni. A versenyzőknek igyekeztem meghagyni az ideális ívet és magamnak az ideális tempót, hiába bosszantó érzés, hogy mindenki otthagyott rövidesen.

Az első 30-at rendesen odatettem, a második 30-at még élveztem és (hiába ittam óránként és pótoltam szénhidrátot bőségesen,) 60-nál csak megjött a “sosemérekodab@sszameg” érzés. Kb. akkor készítette Fazekas-Györgyovits Veronika ezt a képet, a fejem beszédes. Rövidesen, 65-nél megálltam 5 percre, átmozgattam a lábaimat és az arcomba toltam még némi energiát. 50-nél már ellőttem a jutalom kávémat, így éreztem, hogy itt az idő előkotorni jó barátomat, a marcipánt.

Kicsit azért felrázott, hogy a Mosoni 75 sepregető csónakja tévedésből engem kísért egy darabon, majd amikor elküldtem őket az utolsó versenyző után, azért megszondázták, hogy biztos jól vagyok-e és nem akarok-e Kimlén maradni. Ezúton is köszönöm a törődést! 🙂 

Csak azért sem szállok ki Kimlén elven elkezdtem számolni a kilométereket és figyelni a tempót. Megbeszéltem magammal, hogy ha lassabban megyek, akkor is fáj, szóval inkább nem hagyom el magam. Rövidesen egy elképesztő nagy esőt kaptam a nyakamba, szerencsére villámlás és jég nélkül, így megbotránkoztatva a parton horgászókat nem szálltam ki. Hol a sepregető hajó előzött vissza, hol én őket. Valahol itt vált biztossá, hogy mégsem voltam olyan béna és a fiúk már nem fognak beérni. (Halkan megjegyzem, hogy azzal együtt, hogy másfél órával később indultak, alig 30 perccel utánam be is értek. Lenyűgöző.)

80-83 km környékén eléggé beszűkültem fejben, ráadásul nem tudtam, hogy a felső vagy az alsó testem fáj jobban, úgyhogy muszáj volt megállni 5 percre és átmozgatni magam, itt azért azt éreztem, hogy ennek a fele sem tréfa. Viszont minden jó túrvezetőnél van életmentő energy shot és gél minden esetre és ezeknek hála tudtam tartani egy elfogadható tempót Győrig. 18:55-kor érkeztem meg, úgy 10 perccel a 75-ös csapat után. Összesen 25 perc állásidővel és elég elgyötörten, de büszkén.

Amit következőleg máshogy fogok csinálni 100-on, az plusz egy rövid megálló, cserébe sokkal több hidratálás. A hajó jó és fürge kis társam volt. Kormányt én egyszerűen nem szeretem, nem használtam, de a hatékony evezésben biztos segítene; cserébe ad egy kis extra ellenállást, így valószínűleg kormány nélkül indulnék újra, de igazán cimborálok egy kompozittal. 🙂

Ez a táv is teljesíthető kicsi csajoknak is, átlagos állóképességgel, de azért nem ártana fokozatosan emelni a távot 30-ról 100-ig. (Milyen meglepő, igaz? :D)

Jó tapasztalat volt, örülök, hogy teljesítettem egy újabb kihívást saját kedvemre, de a Rába100-ra biztos nem idén nézek be. 🙂 “

Kis Klaudia